Reed Merlotte

Adatlap:

N�v:Reed Merlotte

Kor:17

Nem: F�rfi

Faj:V�rfarkas

Rang: Tan�tv�ny

Mester: -

Tan�tv�ny:-

Tud�s: /majd/

�lett�rt�net:

A nevem Reed Merlotte. Teljesen �tlagos csal�dba sz�lettem Kirkwallban, Sk�ci�ban harmadik gyermekk�nt. �desap�m kertszobr�szk�nt dolgozott, m�g �desany�m otthon volt h�ztart�sbelik�nt, mi�ta csak az eszemet tudom.

N�v�reim mellett nem mondhatn�m hogy habos torta volt az �letem. K�t l�zad� tinil�ny, akik m�r is feln�ttnek k�pzelik magukat; na pr�b�ljon az ember �rv�nyes�lni.

Minden esetre k�nny� �letem volt. Szeretetben nevelkedtem, tanultam ha kellett �s teljes m�rt�kben elker�lt l�zad� korszakom. Csal�dom �s bar�taik nem gy�zt�k dics�rni jellemem, nem mintha ez�rt tettem, vagy nem tettem b�rmit is, egyszer�en csak nem �reztem sz�ks�g�t.

A „szent” �letem azonban nem tartott �r�kk�.

K�r�lbel�l egy �ve �j sr�c j�tt a sulinkba, Lazarus szem�ly�ben. Ha az �divat� neve nem is volt el�g a cikiz�s�hez, s�t�t, �tlag kapucnis ruh�i, nemt�r�d�m, visszah�z�d� st�lusa hamar c�lt�bl�v� tette az iskola band�i sz�m�ra. Biztos voltam benne, hogy egyszer kit�r mag�b�l, de meghazudtolta nem mindennapi k�lsej�t. Csendesen t�rte a besz�l�sokat, k�l�n vonult, ha nem akart balh�t, j�llehet az iskol�ban nem akadt m�g egy ennyire kigy�rt egy�n.

Csendben figyeltem minden mozdulat�t, �s megmagyar�zhatatlan v�gyat �reztem a bar�ts�g�ra. Teljesen az ellent�tem volt, �s m�gis �rdekelt.

Hetek teltek el �gy, n�ma figyel�ssel, mikor egy hosszabb kimarad�sa ut�n engem v�lasztott, �s k�rte el a tananyagot. Azonnal kaptam az alkalmon �s megh�vtam a h�zunkba, �s m�r csak azt vettem �szre, hogy egy�tt j�runk iskol�ba, egy�tt kaj�lunk mindezt s�ri cs�ndben, n�ha a leck�r�l vit�zgatva. Velem val� bar�ts�ga lassan lelohasztotta a nagy arcok sz�v�z�sait is, �gy t�nt minden halad tov�bb a r�gi ker�kv�g�sban, de egyetlen nap, egyetlen rosszul els�lt vicc elind�tott a lejt�n…

Laz agressz�vabb volt, mint �ltal�ban, �s m�g engem is ker�lt, amit alighanem mindenki �szrevett az iskol�ban. N�h�nyan tov�bb hergelt�k, � azonban behajtogatta mag�t egy padba �s t�rt, mint annak idej�n. Idi�ta �tlet pattant ki a fejemb�l, odamentem hozz� sz�netben �s a v�ll�ra csaptam, mondv�n hi�ba morgol�dik, kett�nk k�z�tt nem lehet semmi.

Nos, legal�bb a t�bbiek j�t nevettek, mindaddig, am�g be nem �p�tett a folyos� szekr�nysor�ba. Nem mondhatn�m, hogy �lveztem.

Z�z�d�sokkal, �s enyhe agyr�zk�d�ssal vittek haza, a csal�dom legnagyobb d�bbenet�re, �n azonban egyetlen sz�t sem voltam hajland� kiny�gni. Valahogy felk�zd�ttem magam az emeletre �s bez�rk�ztam.

Laz minden nap elj�tt bocs�natot k�rni, kezdve aznap d�lut�nnal, de le se mentem, ha keresett, helyette dacb�l elmentem a focicsapattal inni valamit, �letemben el�sz�r.

Csak n�h�ny s�rig jutottam, m�r is sz�d�ltem, azt sem tudom, hogy jutottunk ki az egyik golfp�ly�ra. A sr�cok egyfolyt�ban ittak, �vegeket t�rtek, �n meg nemes egyszer�s�ggel f�lrevonultam… h�nyni.

Megbotlottam a bokorn�l, ahogy nem volt mibe kapaszkodnom, s m�r csak arra lettem figyelmes, hogy er�s karok tartanak, �s h�trafogt�k hossz� hajam. H�l�s voltam, �s borzalmasan r�szeg. M�g annyira sem volt er�m, hogy megforduljak, pedig hallottam Laz sz�ntelen szabadkoz�s�t, azt�n csend �s egy vel�tr�z� ord�t�s.

N�h�ny bord�m elt�rt a szor�t�s�ban, m�sra nem is eml�kszem. Egy k�rh�zi �gyban t�rtem magamhoz, bizonygatva, hogy a harap�s a v�llamon nem egy �llatt�l van.

Eredm�ny? Pszichi�tria.

Az elk�vetkez� hetek elrep�ltek. Nyugtat�kon �ltem, f�lrevonultam az iskol�ban, v�g�l pedig elfogadtam Laz �jb�li k�zeled�s�t, elv�gre csak � tudhatta a v�laszokat, �s mindennek ellen�re a bar�tomnak tartottam.

A magyar�zatra ugyan hi�ba v�rtam, csak v�rfarkasokr�l sz�l� h�lyes�geivel trakt�lt, ez�rt felhagytam a faggat�s�val. Minden �jra a r�gi lett…

Hazafel� tartottunk, az egyik �nekes csaj h�ts�j�r�l t�rsalogva, amikor elkapott a sz�d�l�s �s h�nyinger. Megkapaszkodtam egy kapuban, Laz mindentud� tekintete keresztt�z�ben, de az �melyg�s nem javult. M�g t�volr�l hallottam „Salemben tal�lkozunk” Azt�n kics�szott l�baim al�l a talaj…